Pár gondolat a TAO-val kapcsolatban Ni Hua-ching tollából a “TAO – A leheletfinom, Egyetemes Törvény” című művéből, amelyek ismerősen visszacsenghetnek más, régi vagy új rendszerek vagy iskolák tanításából. Ezzel megerősítve számomra azt, hogy vannak örök-érvényű törvények és rendező elvek, amik mentén éljük életünket, amióta világ a világ. Azonban a kulturális és időbeli eltérések elhelyezték rajtuk kézjegyüket, amik külsőségeikkel könnyű szerrel elvezetik a fókuszt a belső munkák fontosságáról. Pedig többek között az önismeret és önfejlesztés útja tanít meg minket arra, hogy hogyan tudunk hatással lenni környezetünkre saját magunk fejlesztése révén (személyiségünk átformálásával – ha úgy tetszik: az ÓLOMNAK ARANNYÁ művelésével).
„Az életenergia, vagy ahogyan arra a Teljes Úton szellemi beteljesülést elért ősi mesterek hivatkoztak, a chi, forma nélküli, nehezen meghatározható, nem kézzelfogható – mégis az élet finom leheleteként járja át, és tölti be az egész világmindenséget.
A világ, amelyben élünk, energiából épül fel, mely áthat és körülölel minket. Akár a hal, amely nincs tudatában azzal a ténnyel, hogy vízben él, ugyanígy mi sem vagyunk tudatában annak az óriási, kimeríthetetlen energiatengernek, ami az életünket táplálja. A chi révén keletkezik az élet, ez az egész világegyetem szervező ereje.
A természetes környezet úgy működik, mint egy hatalmas, kozmikus anyaméh, amelyben a világegyetem összes megnyilvánulása megfogan, és világra jön. A világegyetemben minden, ami csak létezik, ennek az energiának a durvább vagy finomabb állapotokban, magasabb vagy alacsonyabb rezgéshullámon végbemenő megnyilvánulása, vagy kivetülése.
Ha úrrá akarunk lenni az életünkön, fontos, hogy legalább alapszinten megismerjük az energia természetét és az életünkre kiható energia-megnyilvánulások kozmikus alapelveit.”