Azt mondják, hogy arra szakítasz időt, amire akarsz. Bár van ebben igazság, de szerintünk nem teljesen helytálló. Ugyanis arra szakítasz időt, amit megengedsz magadnak.
Vajon a saját szemedben kiérdemelted az időt, hogy olyannal foglalkozz, ami örömet okoz Neked, még akkor is, ha teljesen haszontalan és másnak a szemében időpocsékolásnak hathat?
Az a tapasztalatunk, hogy létfontosságú, hogy néha nem létfontosságú dolgokat csinálj. Kellenek azok az időszakok, amikor kifejezetten magadért és a magad örömére csinálsz valamit (vagy épp a semmit), mert akkor tudsz töltődni és ekkor tud a tested is kiszállni fizikai szinten a folyamatos készenléti állapotból. Egy másik üzemmódba kapcsolni, akár lecsendesedni is, hogy bekúszhassanak azok a gondolatok is, hogy „mi okozna nekem igazán örömet?”, „hogyan tudnék ténylegesen kikapcsolódni?”, „mi esne jól a pici szívemnek?”.
Sokszor annyi mindenki másra kell figyelmet fordítani, hogy megfeledkezünk a legfontosabb személyről – önmagunkról. Igen, saját magunk vagyunk a legfontosabbak!
Nem a gyerekünk, nem a párunk, nem a szüleink, nem a barátaink!
Lehet, hogy első ránézésre szörnyen egocentrikusnak hat ezt a kijelentés, azonban gondolj csak bele! Mennyire tudsz máson segíteni, amikor Te magad is a padlón vagy, mert leterített egy betegség, egy lelki trauma, egy nehéz élethelyzet? Lássuk be, ilyenkor nem vagyunk valami nagy segítség a másiknak, mert nem tudunk ott lenni neki 100%-os erőbedobással, akármire is legyen éppen szüksége.
Tehát, igen, ne rakd magad hátra a fontossági listán és engedd meg magadnak a töltődést! És ne elégedj meg egy doboz fagyival, csokival vagy egy pohár vörösborral, mert ezek csak pótszerek. Hanem legyen ott a szándékod, hogy megtaláld azt a bizonyos valamit, amitől csillog a szemed és csordultig telik a szíved örömmel.
Lehet, hogy elsőre ez nem lesz egy könnyű feladat, mert túl régóta vagy a mókuskerékben és már másról sem szól az életed, mintha ez lenne az egyedüli célja létednek, hogy hajtod magad végeláthatatlanul. De valahol el kell kezdeni!
Elsőre jelölj ki magadnak egy szent és sérthetetlen idősávot (kezdetnek 30 perc is megteszi, bár az 1 óra a tuti), amire nem írsz be semmit magadnak. Ellenállsz a betáblázási kényszernek, és amikor elérkezik, akkor befelé figyelve kérdezd meg magadtól, hogy most mi esne jól, mit csinálnál jóérzéssel, ami feltöltene, kikapcsolna. Fontos, hogy amikor megjön a válasz, akkor ne ítélkezz magad felett, ne minősítsd, hogy ez gyerekes, komolytalan vagy szánalmas, hanem engedd meg magadnak, hogy szívedre hallgatva cselekedj!
Tippek:
- kedvenc zenéidre táncolni egy jót,
- elővenni a jógamatracot és felidézni pár jóga gyakorlatot,
- kimenni a kertbe és csak süttetni az arcodat a napon, amíg jól esik,
- elmenni céltalanul sétálni és levegőzni a zöldbe,
- venni egy relaxáló fürdőt,
- biciklizni egyet csak úgy a környéken,
- rajzolni vagy festeni valamit, ami eszedbe jut,
- írni pár sort, akár csak kiírva magadból az érzéseidet,
- gyújtani egy gyertyát és elmerengeni a lángján egy teát kortyolgatva,
- beleolvasni egy könyvbe, amit már egy ideje félretettél,
- játszani pár dallamot a hangszereden.
A lista bármivel folytatható, amit a szíved-lelked diktál akkor, amikor időt szánsz arra, hogy meghallgasd, mit kér!
És ha bekúsznának a régi rutinból jól ismert „nincs időm ilyesmire”, „sietni kell”, „elkések” és más hasonló önszabotáló gondolatok, akkor jusson eszedbe:
„VAN IDŐM!” „ADOK IDŐT MAGAMNAK!”
Rövidesen megtapasztalod, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabbá válasz már csak ennyitől, és mennyivel jobban ott tudsz lenni mások segítségére is ezzel az egyszerű gyakorlattal.
#vanidőd #énidő #megérdemlem #megengedemmagamnak #siess #nincsidő #létfontosságú #táncolj #játsz #sétálj #élj #tudatosélet #worklifebalance #kiegyensúlyozottélet #alkoss #kapcsoljki #töltődj #szerezzörömetmagadnak #adjidőtmagadnak #legfontosabb #relax #wellbeing #fenyhernarium #rituálé
